Földeák Magyarországon a Tiszántúlon, dél-keleti fekvésben, a Tisza-Maros szögében, a Maros hordalékkúpján fekszik, a Makót Hódmezővásárhellyel összekötő út mentén.

A terület domborzata, vízrajza, időjárása letelepedésre mindenkor kiváló környezetet jelentett. Eredete az ősidők homályába vész. Bizonyosan régi település volt már 1332-ben, amikor Jakobus de Fyldyak királyi ember nevében felmerül. Az összetettebb név arra utal, hogy Fil vagy Filke (Fülöp?) névre hallgató névadója (Pais Dezső nyomán) írástudó – deák – ember lehetett valamikor a XI-XII. században. A település lakóit a XV. században "fyldeáki" névvel jelölik (1449-1451,1506) amely arra utalhat, hogy egytelkes nemesek lakják, területének egy része a csanádi káptalan birtokában volt, ekkor már állt Szt. Márton tiszteletére szentelt temploma.

Templomát közben tarisznyavárrá (erődtemplommá) alakítják. Mint számos alföldi település esetében történt, itt is a 15 éves háború nagy tatárjárása szakította meg az élet folyamatosságát. Ám a  falu  hamarosan újjáépült, ismét rendbe hozta templomát,1647-ben már bírája és esküdtjei  vannak, tíz év múlva pedig saját pecsét vésésére adnak utasítást.729-ben a kamarától Návay János (korábban szegedi plébános) az ősi Návay nemesi család sarja (régi nemességüket III. Károly 1711-ben már megújítja) részben megvásárolja, részben donatio mixta - ként szerzi meg testvérei gyermekeinek. A  család tagjai 1809-ben a település Karabuka nevű határrészére dohánykertészeket telepítettek, így  alakult  ki  egy  új  település, amely a Földeák nevet tovább vitte, elődjét pedig Óföldeáknak kezdték nevezni. Óföldeákot több  alkalommal  elöntötte  a  Tisza és a Maros,1845-ben a falut is romba döntötte. Ekkor a lakosság földet cserélt a birtokosokkal és  többségük  a  fentiekben említett  új  faluba Földeákra - települt át. A helyben maradottak utódai a mai Óföldeák lakosai.

A települést gazdaságföldrajzi szempontból meghatározza az a tény, hogy a község vonzáskörzetében nincs olyan természeti kincs vagy ipari, szolgáltatási tevékenység, amely a fejlődés motorja lehetne, kivéve a mezőgazdaságot. Földeák népessége az 1940-es évek elejéig emelkedett majd megindult egy elvándorlási folyamat a környező városok (Szeged, Makó, Hódmezővásárhely) a koncentrált iparfejlesztési területek felé. Az elvándorlás elsősorban a belterületet, de kisebb mértékben a külterületi tanyavilágot is érintette.